Felhők hátán álmodozni

Túl vagyok az első éjszakai melón! Hajnali kettőig voltak vendégek, de sörcsapolásból lassan profi leszek. :-) Herbert (a főnök) egy darabig fent volt, segített, amiben kellett. Nem is ártott, hiszen eddig olyan voltam, mint valami analfabéta.. Ugye aki nem iszik, az nem ismeri a piákat. :-) Most viszont ki lettem okosítva. Mi micsoda. Mit mivel isznak és a többi. Tiszta tanóra, akárcsak a suliban De nem lesz vele gond, megbirkózom innentől a fantázianevekkel, a „centekkel” és maradok antialkoholista. Amúgy 5 pályából 1 működik jelenleg, még alig van hó. Így nem kellett megszakadni a vendégáradattól ma.

Roli lett Hermine (a konyhafőnök-asszony) jobbkeze. A konyhában számos feladatot rábíznak. Reggelenként rántottát készít és zsemlét süt a vendégeknek. Utána felteszi a levest főni és előkészül az ebédeltetéshez. (Toastot csinál, hagymát szel, húst paníroz, burger szószt gyárt, összekészíti a másnapi reggeli szalámi és sajttálait stb). Almás rétest és túros sütit süt!!!! Na ez azért nem semmi. Én lány létemre nem tudok, ő már igen, szóval büszke vagyok rá. Remélem ezt a fajta tudást otthon is kamatoztatja majd. J Tiszta szakács lesz belőle hamarosan, ha így folytatja. (Déltől 4ig pluszban gyakorolja a dolgot, ugyanis kajákat csinál a vendégeknek, amik nagyon finomak).

Érdekes ez a nap az én szempontomból is. Máris rám bízták az éjszakai műszakot!! Ez annyit jelent, hogy délután 16-ig dolgozom, utána kapok 3 órát pihenni, majd 19-től enyém a bár és a vendégek kiszolgálása hajnalig (másnap pedig nem fél 8-kor, hanem fél 11-kor kell kezdeni). Első alkalom. Izgalmas, nagyon izgalmas. Napközben amúgy a reggeliztetésnél, délben pedig az asztalok leszedésében, letakarításában segédkeztem. Könnyebb munka, mint a takarítás.

Amúgy feladataim közé tartozik még alap esetben esténként az asztalok megterítése, a vendégeknek az étel kivitele. Délelőtt pedig az étterem „kicsinosítása”. Asztalokra só- bors- étlap, dekoráció stb helyezése. Plusz a hűtők/fiókok feltöltése üdítőkkel, alkohollal. Sokkal rugalmasabb feladataim vannak, nincs minden percem behatárolva, ami hihetetlen könnyebbség a másik munkához képest.

19-én egész nap takarítottunk, rendbe szedtük a házat a vendégek jövetele előtt. Plusz rám bízták Anikó, Rolira pedig Gábor betanítását. Mindent el kellett mondanunk, mutogatnunk nekik a hüttében. Mi hogy működik, mit hol találnak, mit hogyan kell csinálni. Elvárások, problémák, megoldások, trükkök, tippek és a többi. Gyorsan elment a nap, viszont az új munkakörünket mi még nem nagyon gyakoroltuk. Erre csak 20-án került sor, amikor mélyvízbe dobtak bennünket. Mivel ez már a harmadik szezonunk itt, a főnökasszonyék úgy gondolták gyorsan fel fogjuk fogni a dolgokat. Némi magyarázás után már ránk is bízták a feladatokat. Persze amit kellett megmutattak, átbeszéltük, de azért nem töltöttek órákat a tanítgatással. Ezt vehetjük bizalomnak és szabadságnak is. Már megbíznak az eddigi teljesítményünkben. Jó érzés.

Lassan elmondhatjuk, hogy rutinszerűen „telelünk távol a családtól”, ugyanis harmadjára is belevágtunk a négy hónapos téli osztrák kiképzésbe. Izgalommal telve, újra itt vagyunk. A helyszín maradt, a munkatársak nagy része szintén idetartozó öreg bútordarab, a szobánk is a régi így minden megszokottnak tűnik.. Kivéve egyet, ami miatt nem hagyhattuk otthon, az ágy alatt a parázásunkat. Új munkakört kaptunk! Roli a mosogatógép melletti napokat konyhai feladatokra cseréli, nekem pedig felajánlották, hogy legyek pincérsegéd, szobalány helyett. Váltásnak egyik se semmi, de a munkák bemutatását majd később részletezem.

A kiérkezés amúgy rendben ment. A reggeli szokásos csomag-logisztikázástól eltekintve, teljesen időben teljesítettük az 500 km-es távot. A velünk tartó magyar pár (Anikó és Gábor), akik a mi korábbi munkakörünket örökölték már útközben sok hasznos infóval gazdagodtak. Talán kicsit sikerült is megijesztenünk őket a rájuk váró feladatok részletezése közben. Ha így volt, akkor bocs srácok.

Mindenesetre mákunk volt a kiúttal, mert ha véletlenül megállítottak volna bennünket az osztrák rendőrök, lehet vissza kellett volna fordulnunk. Gábor ugyanis még valahol Szeged környékén elhagyta a személyijét, csak jogsi van nála. Így hivatalos úti okmánynak minősülő papír nélkül utazott…

A hüttében a fogadtatás barátinak mutatkozott. Örültek nekünk. Ezt jó jelnek vettük. Hiszen sosem árt a jó viszony, főleg ha munkatársakról és főnökökről van szó.

Visszatértem. Tudom jár egy fenékbebillentés nekem, mivel az utóbbi időben elhanyagoltam a blogot. Nem keresek kifogásokat, egyszerűen még írni sem volt kedvem. Annyira unalmasan teltek a napok, egyhangúan, hogy szinte semmi említésre méltó nem történt. Mindent rutinból csinálunk. A lelkesedés  rég elveszett, egyre inkább már csak a "túlélésre játszunk".

Ezt a nyomott hangulatot erősíti a bezártság, illetve a meghülyült időjárás is. Még most is havazik idefent!!! Vendégek sincsenek túl sokan napközben (vége a síszabadságoknak és szüneteknek a munkahelyeken/iskolában, így javában "tombol" az utószezon), tehát bőven van energiánk a "nagytakarítással foglalatoskodni". A mottó itt az, hogy a végén mindennek olyannak kell lennie, mintha most vásároltad volna a boltban. Azaz tisztának, csilli-villinek stb.  Gondolhatjátok ez mennyi sikálással (összességében macerával) jár pl. egy nap, mint nap használt konyhai gép esetében. Szívás. Ilyenkor még nagyobb hangsúlyt fektetnek a precizitásra, ami persze még több vikszolást jelent nekünk. 

A 12 fős személyzetből, 3-at már elküldött a főnök haza. Maradtunk 9-en. Mindez azért vicces, mert emellett 3 vagy inkább 4 ember folyamatosan szabadnapon van. Múlt héten én kettőt kaptam, Roli hármat. Ezen a héten mindketten hármat közösen. Így lényegében mindig kb. 5 ember viszi az egész házat. Ami azért nem semmi. A főszezonban gyakran az egész személyzet kevésnek bizonyult, majd meghaltunk estére, most meg még így is lazább, hogy páran csináljuk.

A szomszéd hüttéből a magyar lányok már otthon vannak. Így nekünk egy kicsit még nehezebb. Mennénk. :-) Jelenlegi hangulatunkat az Intim Torna Illegál egyik dalrészlete tökéletesen kifejezi."Minden nap ugyanúgy kószál el/ Ugyanaz a vágy, ugyanaz a reggel./ Néhány régen őrzött emlék, ezer mérföldenként tör fel./Felhőkön ülnek a percek, hívnak hogy én is menjek". Igen az otthon hívó szava egyre erősebb, a nyári élmények megismétlésének vágyáról nem is beszélve.  Még 11 nap és végre vége! Utána reszkess Magyarhon, jövünk. :-)

Sok minden történt az utóbbi két hétben. Először is tiszta zöld volt már minden errefelé, de szerencsétlenségünkre a napokban kaptunk ismét 50-60 cm friss havat az égiektől. A tavasz eltűnt, visszatért a rideg és kifakult fehérség. Nagyon unalmas. Úgy tűnik sosem lesz itt nyár. Kicsit olyan, mintha két párhuzamos idősík létezne egymás mellett. Egyrészt a nyomasztó, örök tél, ahol az ember azt érzi, hogy még mindig csak januárban van, mert mindenki síel, meg havat lapátol, másrészt a naptári (belső-biológiai), amely pontosan jelzi, hogy március végén járunk és nemsokára eljön az idő a hazaindulásra (kevesebb, mint egy hónap!!). Ambivalens.

Amúgy a hüttébe betérő vendégek kevesebben lettek, így a konyhafőnökasszonynak mindig van ideje extra feladatokat kitalálni. Természetesen ezeket a piszkosmelókat előszeretettel nekünk szánja. Sikáld ki ezt, mosd át azt. Ne feledkezz el a száz éve nem használt tárgyak kifényesítéséről sem. Tiszta röhej. Olyan dolgokat csinálunk, ami értelmetlen, vagy felesleges, mert a végén az általános nagytakarításnál úgyis meg kell csinálnunk még egyszer minden ilyesmit. (A többiek meg kávézgatnak, ücsörögnek, cigiznek a háttérben). Nesze neked második szezon és, hogy magyar vagy. Persze mindezt nem panaszkodásként írom, szimplán tényközlésként, hiszen hiába érti az ember őket, beszélget velük jókat, attól még kívülállóként tekintenek a nem osztrákokra/ németekre.

Nyavalygás lezárva. Vicces sztoriból is kijutott. Találkoztam a ház első egerével a pincében. Mivel a hütte faszerkezetes és eddig jóidő volt, így nem nehéz kitalálni, hogy ezek a kis bajszos rágcsálók egyből megjelennek. Lent pakoltam a mosást, erre látom sunnyog valami a homályban. Mondom mi a fene. Erre a cincogi kimerészkedett, csakhogy megmutassa magát. Meglepődtem gondolhatjátok. :-) Tavaly nem járt egér errefelé. (Amúgy biztos volt, csak éppen nem találkoztam velük, mert a szezon végén még bőven akadt hó). Délután ismét dolgom volt odalent, hát megint összefutottam a mini-szőrgombóccal. Ezúttal én voltam a gyorsabb. Rá tudtam dobni egy vödröt. Szóltam a főnöknek, hogy telepítse ki a házból, de ne bántsa.  Szeretem az állatokat, aki ismer tudja, de a rágcsálóknak nincs helye a raktár meg a frissen mosott ruhák környékén. Amúgy szegény maus megadta magát. Lehet a nagy ijedség, vagy a bezártság végzett vele. Mire a főnök leért, hogy akkor kiteszi a szűrét, az egér már az égi mezőkön szaladgált. Azért fura, hogy először ő ijesztett meg engem, utána én őt, de az végzetesre sikeredett.

(Délután folytatom az írást, most harapok valami reggelit).

Hol is kezdjem.. Kicsit töményre sikeredett a mai nap. Kb. 4 ember munkáját csináltam meg. Nem túlzok! Reggel kipakoltam a konyhán a szokásos cuccokat, utána rohantam 3 szobát kitakarítani. Szerencsétlenségemre az asztalleszedő srác 6 nap pihenőt kapott (hazautazott rokonlátógatóba), így természetesen 11-től fél 4ig, helyette (is) futkározhattam. A teraszon vakító napsütés,  igazi kiülős idő. Nem kell túlságosan részletezni, hogy mennyi síelőt vonzott így az időjárás. Ha fiú lennék, már a tökömet is elhagytam volna. A tálcaemelgetés megtette a hatását, estére tiszta izom lettem, pontosabban olyan izomlázam volt, hogy örültem, hogy meg bírok mozdulni. Nem hiába továbbra is tápos vagyok. :-)

Amúgy véletlenek nincsenek, hogy éppen én kaptam az asztalrendberakós feladatot.. A teraszon két apu korabeli magyar férfival futottam össze. Végre ismét hazai beszédet hallottam. Alig hittem a fülemnek, jól érthető otthoni szavak. J Amúgy meghívtak egy Colára, amit lányos zavaromban azt hiszem elfelejtettem megköszönni nekik. Szóval ezúton köszi az üdítőt, Kedves Idegenek, ha véletlenül olvasnátok. :-)

Délután a nagy kinti roham után, ismét a konyhán voltam. Persze takarítani. Nem szeretik megcsinálni ezt a feladatot helyettem. Utána a szokásos mosdó körút következett. Este pedig, hogy ne unatkozzak beállítottak szervizesnek. Azaz én vittem ki a vendégeknek a vacsit, meg vettem fel tőlük az italrendeléseket. Szóval sikerült kitennem magamért. Illetve az osztrákok segítettek, hogy mindez megvalósulhasson. Köszi a sok munkát és hogy nem hagytok unatkozni. Egy élmény volt így a nap. Rolinak szintén. Bár neki mindig „lélekemelő” a sok mosatlant és romot eltüntetni. Még 37 nap! Ezt már ha kel féllábon is végigugráljuk.

Napsütés, meleg, nyíló virágok, avagy röviden tavaszi boldogság. Szinte már el is felejtettem, hogy a hüttén kívül is van élet. Jó kimozdulni.

Letelt a 24. munkával töltött napom. (Mindez pihenő nélkül). Gondolhatjátok, olyan vagyok, mint a kifacsart citrom. Most már jöhet a nagyon megérdemelt 24 órás szabadság. Azaz egy teljes nap. Sok mi?

Beteljesedett a vidámság a mai napon. Síelő csirkék, medvék, banánok és egyéb fura megnevezhetetlen szerzetek lepték el a pályákat és természetesen a hüttét is. Vicces, hogy mindenki mennyire beleéli magát ittkint a farsangolásba. Az egyre sűrűsödő köd sem vette el az emberek-állatok kedvét a mulatástól. A legszebb az egészben persze, hogy a munkatársak közül is bevállalta pár ember a vicces külsőt. A karót nyelt konyhafőnök-asszony például bájos kislányként jelent meg, a grillcsirkés öreg, meg amolyan szusimesternek öltözött, aki mintha összekeveredett volna egy punk-lázadóval. Mondhatni élmény volt nézni munka közben a jelmezeket. Mi minimál stílusban csináltunk csak hülyét magunkból, de a csapatnyi betévedő csirke, már más tészta. Ők nem röstelltek énekelni-kotkodácsolni a főnököknek némi ingyen piáért. Szóval funny nap a mai.