Lassan elmondhatjuk, hogy rutinszerűen „telelünk távol a családtól”, ugyanis harmadjára is belevágtunk a négy hónapos téli osztrák kiképzésbe. Izgalommal telve, újra itt vagyunk. A helyszín maradt, a munkatársak nagy része szintén idetartozó öreg bútordarab, a szobánk is a régi így minden megszokottnak tűnik.. Kivéve egyet, ami miatt nem hagyhattuk otthon, az ágy alatt a parázásunkat. Új munkakört kaptunk! Roli a mosogatógép melletti napokat konyhai feladatokra cseréli, nekem pedig felajánlották, hogy legyek pincérsegéd, szobalány helyett. Váltásnak egyik se semmi, de a munkák bemutatását majd később részletezem.
A kiérkezés amúgy rendben ment. A reggeli szokásos csomag-logisztikázástól eltekintve, teljesen időben teljesítettük az 500 km-es távot. A velünk tartó magyar pár (Anikó és Gábor), akik a mi korábbi munkakörünket örökölték már útközben sok hasznos infóval gazdagodtak. Talán kicsit sikerült is megijesztenünk őket a rájuk váró feladatok részletezése közben. Ha így volt, akkor bocs srácok.
Mindenesetre mákunk volt a kiúttal, mert ha véletlenül megállítottak volna bennünket az osztrák rendőrök, lehet vissza kellett volna fordulnunk. Gábor ugyanis még valahol Szeged környékén elhagyta a személyijét, csak jogsi van nála. Így hivatalos úti okmánynak minősülő papír nélkül utazott…
A hüttében a fogadtatás barátinak mutatkozott. Örültek nekünk. Ezt jó jelnek vettük. Hiszen sosem árt a jó viszony, főleg ha munkatársakról és főnökökről van szó.
