Hol is kezdjem.. Kicsit töményre sikeredett a mai nap. Kb. 4 ember munkáját csináltam meg. Nem túlzok! Reggel kipakoltam a konyhán a szokásos cuccokat, utána rohantam 3 szobát kitakarítani. Szerencsétlenségemre az asztalleszedő srác 6 nap pihenőt kapott (hazautazott rokonlátógatóba), így természetesen 11-től fél 4ig, helyette (is) futkározhattam. A teraszon vakító napsütés, igazi kiülős idő. Nem kell túlságosan részletezni, hogy mennyi síelőt vonzott így az időjárás. Ha fiú lennék, már a tökömet is elhagytam volna. A tálcaemelgetés megtette a hatását, estére tiszta izom lettem, pontosabban olyan izomlázam volt, hogy örültem, hogy meg bírok mozdulni. Nem hiába továbbra is tápos vagyok. :-)
Amúgy véletlenek nincsenek, hogy éppen én kaptam az asztalrendberakós feladatot.. A teraszon két apu korabeli magyar férfival futottam össze. Végre ismét hazai beszédet hallottam. Alig hittem a fülemnek, jól érthető otthoni szavak. J Amúgy meghívtak egy Colára, amit lányos zavaromban azt hiszem elfelejtettem megköszönni nekik. Szóval ezúton köszi az üdítőt, Kedves Idegenek, ha véletlenül olvasnátok. :-)
Délután a nagy kinti roham után, ismét a konyhán voltam. Persze takarítani. Nem szeretik megcsinálni ezt a feladatot helyettem. Utána a szokásos mosdó körút következett. Este pedig, hogy ne unatkozzak beállítottak szervizesnek. Azaz én vittem ki a vendégeknek a vacsit, meg vettem fel tőlük az italrendeléseket. Szóval sikerült kitennem magamért. Illetve az osztrákok segítettek, hogy mindez megvalósulhasson. Köszi a sok munkát és hogy nem hagytok unatkozni. Egy élmény volt így a nap. Rolinak szintén. Bár neki mindig „lélekemelő” a sok mosatlant és romot eltüntetni. Még 37 nap! Ezt már ha kel féllábon is végigugráljuk.
