Sok minden történt az utóbbi két hétben. Először is tiszta zöld volt már minden errefelé, de szerencsétlenségünkre a napokban kaptunk ismét 50-60 cm friss havat az égiektől. A tavasz eltűnt, visszatért a rideg és kifakult fehérség. Nagyon unalmas. Úgy tűnik sosem lesz itt nyár. Kicsit olyan, mintha két párhuzamos idősík létezne egymás mellett. Egyrészt a nyomasztó, örök tél, ahol az ember azt érzi, hogy még mindig csak januárban van, mert mindenki síel, meg havat lapátol, másrészt a naptári (belső-biológiai), amely pontosan jelzi, hogy március végén járunk és nemsokára eljön az idő a hazaindulásra (kevesebb, mint egy hónap!!). Ambivalens.
Amúgy a hüttébe betérő vendégek kevesebben lettek, így a konyhafőnökasszonynak mindig van ideje extra feladatokat kitalálni. Természetesen ezeket a piszkosmelókat előszeretettel nekünk szánja. Sikáld ki ezt, mosd át azt. Ne feledkezz el a száz éve nem használt tárgyak kifényesítéséről sem. Tiszta röhej. Olyan dolgokat csinálunk, ami értelmetlen, vagy felesleges, mert a végén az általános nagytakarításnál úgyis meg kell csinálnunk még egyszer minden ilyesmit. (A többiek meg kávézgatnak, ücsörögnek, cigiznek a háttérben). Nesze neked második szezon és, hogy magyar vagy. Persze mindezt nem panaszkodásként írom, szimplán tényközlésként, hiszen hiába érti az ember őket, beszélget velük jókat, attól még kívülállóként tekintenek a nem osztrákokra/ németekre.
Nyavalygás lezárva. Vicces sztoriból is kijutott. Találkoztam a ház első egerével a pincében. Mivel a hütte faszerkezetes és eddig jóidő volt, így nem nehéz kitalálni, hogy ezek a kis bajszos rágcsálók egyből megjelennek. Lent pakoltam a mosást, erre látom sunnyog valami a homályban. Mondom mi a fene. Erre a cincogi kimerészkedett, csakhogy megmutassa magát. Meglepődtem gondolhatjátok. :-) Tavaly nem járt egér errefelé. (Amúgy biztos volt, csak éppen nem találkoztam velük, mert a szezon végén még bőven akadt hó). Délután ismét dolgom volt odalent, hát megint összefutottam a mini-szőrgombóccal. Ezúttal én voltam a gyorsabb. Rá tudtam dobni egy vödröt. Szóltam a főnöknek, hogy telepítse ki a házból, de ne bántsa. Szeretem az állatokat, aki ismer tudja, de a rágcsálóknak nincs helye a raktár meg a frissen mosott ruhák környékén. Amúgy szegény maus megadta magát. Lehet a nagy ijedség, vagy a bezártság végzett vele. Mire a főnök leért, hogy akkor kiteszi a szűrét, az egér már az égi mezőkön szaladgált. Azért fura, hogy először ő ijesztett meg engem, utána én őt, de az végzetesre sikeredett.
(Délután folytatom az írást, most harapok valami reggelit).
