Visszatértem. Tudom jár egy fenékbebillentés nekem, mivel az utóbbi időben elhanyagoltam a blogot. Nem keresek kifogásokat, egyszerűen még írni sem volt kedvem. Annyira unalmasan teltek a napok, egyhangúan, hogy szinte semmi említésre méltó nem történt. Mindent rutinból csinálunk. A lelkesedés rég elveszett, egyre inkább már csak a "túlélésre játszunk".
Ezt a nyomott hangulatot erősíti a bezártság, illetve a meghülyült időjárás is. Még most is havazik idefent!!! Vendégek sincsenek túl sokan napközben (vége a síszabadságoknak és szüneteknek a munkahelyeken/iskolában, így javában "tombol" az utószezon), tehát bőven van energiánk a "nagytakarítással foglalatoskodni". A mottó itt az, hogy a végén mindennek olyannak kell lennie, mintha most vásároltad volna a boltban. Azaz tisztának, csilli-villinek stb. Gondolhatjátok ez mennyi sikálással (összességében macerával) jár pl. egy nap, mint nap használt konyhai gép esetében. Szívás. Ilyenkor még nagyobb hangsúlyt fektetnek a precizitásra, ami persze még több vikszolást jelent nekünk.
A 12 fős személyzetből, 3-at már elküldött a főnök haza. Maradtunk 9-en. Mindez azért vicces, mert emellett 3 vagy inkább 4 ember folyamatosan szabadnapon van. Múlt héten én kettőt kaptam, Roli hármat. Ezen a héten mindketten hármat közösen. Így lényegében mindig kb. 5 ember viszi az egész házat. Ami azért nem semmi. A főszezonban gyakran az egész személyzet kevésnek bizonyult, majd meghaltunk estére, most meg még így is lazább, hogy páran csináljuk.
A szomszéd hüttéből a magyar lányok már otthon vannak. Így nekünk egy kicsit még nehezebb. Mennénk. :-) Jelenlegi hangulatunkat az Intim Torna Illegál egyik dalrészlete tökéletesen kifejezi."Minden nap ugyanúgy kószál el/ Ugyanaz a vágy, ugyanaz a reggel./ Néhány régen őrzött emlék, ezer mérföldenként tör fel./Felhőkön ülnek a percek, hívnak hogy én is menjek". Igen az otthon hívó szava egyre erősebb, a nyári élmények megismétlésének vágyáról nem is beszélve. Még 11 nap és végre vége! Utána reszkess Magyarhon, jövünk. :-)
