A szabadnapot a faluban kezdtük a kocsi megjáratásával. Lent 8-10 C fok van, szóval nem akadt problémánk az indítással. Utána gyors ebédelést követően útnak indultunk a világ leghosszabb (14 km!!!) kivilágított szánkópályája felé, hogy végigcsúszkáljuk a napot. (Szánkót és lift-bérlelet kaptunk a főnökéktől, tehát teljesen ingyenesen szórakozhattunk). Mondhatom állati egy hely. A pálya kb. fél óra gyaloglásra van tőlünk, tehát jó, hogy így a második szezonra sikerült eljutnunk oda. :-) A csúszás élményét itt 30-50 percen keresztül élvezheti az ember folyamatosan, attól függően, hogy milyen sebességgel száguld lefelé a hegyről. Vicces látni, hogy családok, gyerekcsoportok, fiatalok és öregek egyszerre próbálnak megküzdeni a lankákkal és egymással. Mindenki versenyzik a többiekkel, így az adrenalin duplán biztosított. Továbbá néha síelők és más furcsa szerkezetet irányítók (snow-bike avagy „hóbicikli”) is megjelennek a pályán keresztbe-kasul, színesítve az amúgy sem unalmas felhozatalt.
Az első körünk nekünk is lassabbra, amolyan bemelegítésnek sikeredett. Főleg, hogy nem ismertük még a terepet illetve, Roli végigvideózta a csúszást, emiatt fél kézzel manőverezett. Másodjára viszont mi sem sajnáltuk a hótaposónk talpát fékezésre használni.. :-) Hihetetlen élmény a hegytetőről indulva eljutni a völgybe, ahol lényegében már csak a pálya havas, minden más zöld.
Apropó időjárás. A szánkópálya időszakosan van nyitva, a hó függvényében. Ma is néhány helyütt fekete, föld vagy aszfalt foltok látszottak már ki a hóréteg alól. Ez minimálisan visszavett a tempóból, hiszen volt, hogy lassításra vagy szinte megállásra késztette a csúszókat. Amikor viszont nincsenek ilyen akadályok, a pálya még jobb lehet. Érdemes kipróbálni. Ám orkánkesztyű, vastagtalpú bakancs és sí szemüveg nélkül senki ne induljon el otthonról, mert úgy nem fogja élvezni. (Fékezésnél folyamatosan verik fel a havat a szánkózók, így a szemüveg nélkülözhetetlen, ha az ember látni akar valamit, a másik kettőt meg nem kell magyarázni).
Az óriás csúszkát követően ismét szánkóra pattantunk, ám nem a Rettensteinhez, hanem a szomszédok hüttéjéhez vettük az irányt. A sípályán könnyedén száguldoztunk le, főleg, hogy a bully-k már szépen átsimogatták a havat arrafelé. Meglátogattuk a magyar csajokat. Jó volt ismét magyar szót hallani. Ők is számolnak visszafelé, akárcsak mi. Úgy tűnik így megy ez itt. :-) Valószínűleg holnap jönnek át hozzánk, ha megkapják a szabadnapjukat.
Más izgalmas nem történt ma. Ami viszont biztos, izomláz várható, hiszen nem keveset mocorogtunk délután.
