A gyerekekkel mindig jön 5-8 tanár is, aki felügyeli a srácok hetét. Igazából elég lazán vigyáznak rájuk, de ez talán nem is olyan meglepő. A német tinik szinte elvárják a szabadságot, plusz a nevelők is „kikapcsolódni” jönnek. Persze mindig közbejöhet egy két gikszer a tervbe. Akárcsak a mostani csoportnál. Pl. egyesek „balesetet szenvednek” és vissza kell tenni néhány kificamított bokát vagy vállat, esetleg túlzásba viszik a szörpivást.
Komolyan! Az egyik srácot azért kellett estefele kórházba szállítani (kész bonyodalom, mert sötétben a helikopterek már nem tudnak közlekedni, tehát ski-dooval majd kocsival), mert rájött egy erős remegés és nem kapott levegőt. A tanárok kérdezgették tőle, mit evett, ivott, hátha esetleg ilyen jellegű a gond. A gyerek mondta, hogy semmi különöset nem fogyasztott, s különben is megivott egy egész üveg vizet az utóbbi egy órában. Senki nem tudta, mitől lehetnek a tünetek. A kórházban megállapították, hogy cukor-sokkot kapott a fiú, azért volt a remegés, meg a légszomj. Ugyanis mint kiderült, nem vizet (Wasser), hanem szörpöt (Ski-wasser) ivott, méghozzá elég tömény koncentrátumban.. Azt hiszem, ezt nem szeretném kommentálni...
A nap végére az is kiderült, hogy a tanárok között az egyik férfi folyékonyan beszél magyarul! Nem semmi. Igazából 3 éves korától Németországban él a családjával, akik a Ceausescu rezsim miatt menekültek Nyugatra, de ő mégis magyarnak (is) vallja magát. Ez szép dolog. A felesége szintén honfitárs, de ugye ezt mi nem tudtuk. (Kissé meglepett minket, amikor a feltett német kérdésre magyarul válaszolt – előtte hallotta, hogy magyarul beszélgetünk). :-) Kedves ember, aki szívesen cseveg az anyanyelvén. A kollégái azóta is folyamatosan meglepődnek, amikor mondatközben németről átváltunk „nem érthetőre”. :-)
