Bőven akadt dolgunk 24-én. Sokan voltak napközben. Estére Éva (a főnökasszony) tócsis csirkemellet készített zöldségekkel, gombás-szósszal. Nyami. Nekünk ez a nap a vacsorától eltekintve hagyományos munkanap volt amúgy, hiszen a családdal töltött karácsonyozás, ajándékozás, evés-ivás már december 13/14-én megtörtént. Ittkint kérdezték is, hogy ajándékozunk-e egymásnak valamit, de mondtuk, hogy már megtettük 10 nappal korábban. Ha már egyszer nem vagyunk otthon karácsonykor, előbb kaptunk kompenzálást. :-)
Itt amúgy (az ünnep környékén is) előkerül a vallás. Nekünk ez annyira nem fontos, hiszen világi nevelést kaptunk a szülőktől, az osztrákok viszont nagyon szeretnek a hagyományokhoz nyúlni. Szenteste a gyerekeket ünneplőbe öltöztetik, a lányoknál pl. a hajukat is befonják. Utána egy „játék” következik. A gyerekek nem láthatják a karácsonyfát és az ajándékokat addig, amíg a házat meg nem szentelték. Jobb szót nem találok erre a szokása. Lényege abban áll, hogy egy felnőtt a házban lévő összes gyerekkel együtt elindul a pincéből és minden helyiséget megáldanak. Egy fémedényből fenyőág segítségével vizet fröcskölnek az adott szoba/hely ajtajára vagy küszöbére. Pozitív gondolatokat mondanak és szerencsét kívánnak mindenhol, hogy a következő évben is áldott, békés legyen az adott hely. Így megy ez az egész házon keresztül, mígnem felérnek az étteremben felállított fáig, ahol az ajándékok már a fenyő alatt sorakoznak.. Innentől minden ugyanolyan, mint otthon.. papírhegyek, dobozbontogatás.
