Minden összejött mára. Nevetés, megdöbbenés, izgalom, „aranyosság”. Na de kezdem is az elején. Délelőtt jött egy ovis esetleg kisiskolás csoport. Néhány sí-tanár kísérte a kissrácokat, akárcsak a kacsák a kicsiket. Minden gyereken piros „tanuló mellény” virított, a hátukon pedig messziről is jól látható számozás: 56, 57, 58.. Nehogy véletlenül egy is elvesszen szem elől. :-) Kedves látványt nyújtottak.
Délután nagyot vigyorogtam felmosás közben. A folyosó ugye még nedves volt, amit nem nagyon kell magyarázni, hogy csúszik. Az egyik elit-gimis fiú kicsit erőteljesebb lendülettel akart keresztülvágtatni a terepen, ami természetesen nem sikerült neki. Ahogy a mesékben szokás banánon elcsúszni, úgy vágta magát hanyatt a járólapon. Elég viccesre sikeredett a jelenet, főleg, hogy premier plánban néztem végig az egészet. Ő egy-két percig fájlalta a hátsófelét, én meg csak somolyogtam. Persze utána azért megkérdeztem, hogy rendben van-e, de nem volt egyszerű kipréselni magamból ezt az egy mondatot a nevetés miatt. (Szerencsére minden ok a gyerekkel.)
Este jött a meglepődés ideje. Ezek a srácok sem angyalok. Sőt. Lebuktak. Hétközben a fiúk szobájában találtam hamut. Cigiztek. Ami ugye tilos a házban a bár kivételével és különben is kiskorúak (14-15 évesek, tehát fent sem gyújthatnának rá). De nem is ez a lényeg, mert én nem mondtam a tanároknak, vagy a főnöknek. Igazából nem is foglalkoztam a dologgal. Ők (a nevelők és Herbert) tartottak szoba-kontrollt a gyerekeknél. (Minden csoportnál szoktak ilyet csinálni meglepetésszerűen, de a cél főként az, hogy némi rendet parancsoljanak a káoszba). Na és mit találtak 3 fiúnál? Nem sima dohányt, hanem füves-cigit. Elég nagy botrány kerekedett az egészből, mivel túl fiatalok, magán-gimisek és nem mellesleg németek, tehát áthozták a határon a drogot. A hatályos törvények természetesen egyik országban sem engedélyezik az ilyen eszközöket, tehát a srácok eléggé megüthetik a bokájukat a kis akciójuk miatt. A tanári gárda üvöltözött velük, rendőrséget emlegettek, illetve valami iskolai kongresszust is, ahol döntenek a sorsukról. Gondolom, hogy eltanácsolják-e őket az intézményből, vagy sem. Kellemetlen szituáció, főleg, hogy a szülők nem kevés tandíjat fizetnek a gyerekek után ezeken a helyeken. Nem semmi, hogy ilyenek is történnek itt az Isten háta mögött, ahol még a madarak is síléccel közlekednek. Megjegyzem én sem gondoltam, hogy illegális cuccot látok a padlón. (Persze az is lehet, hogy az „rendes” cigaretta volt. Őszintén szólva, fogalma sincs, hogy van-e különbség a kettő végterméke között.) Amúgy ez volt az utolsó napja az elit-gimiseknek itt a hüttében. Mozgalmas befejezés.
