Reggel kezdéskor a báros srác úgy nyitott, hogy a konyhából kifelé jövet a csapóajtónál keresztülesett Katja (a főnökasszony kisebbik lánya) ottfelejtett járókáján, ami egyből vigyorgásra késztette a még csak ébredező dolgozókat.
A sort Roli folytatta, ugyanis tört-zúzott. A „csirkéstál” (három részre osztott tál) valahogy nem akart épen kikerülni a kezei közül. A művelet a kukában végződött a polc helyett. Itt már sejteni lehetett, hogy valami nem stimmel ezzel a szombattal.
Utána jött a nap poénja: telibe lőttem a konyhafőnök-asszonyt ketchuppal dél tájban. :-) A rántott hús mellé mindig jár ribizli lekvár és ketchup is a tálra. Bár a mai nem oda sikerült, mert a kinyomó cső vége be volt száradva, így nem egyenesen lefelé, hanem vízszintesen két-irányba lőtte ki a paradicsomszószt. Gondolhatjátok milyen fejet vágott... Na meg én is, mert nem bírtam ki vigyorgás nélkül. Szó szerint a képébe röhögtem, amikor megláttam a balul repülő piros trutyi végcélját. A pólója és a szőke haja is vöröslött a paradicsompürétől. Persze próbáltam odamormogni egy elnézést, de ez nem is olyan egyszerű, amikor az ember lánya kb. kétrét görnyed a nevetéstől. Persze látta a konyhalány és Roli is, szóval a többieknek is szereztem pár vidám percet.. Hermine (a ketchup-lady) egész jól kezelte a helyzetet, mondván mással is előfordul az ilyesmi. Na persze, csak próbálta menteni a menthetetlent. Az incidens után ugyanis egyből futott felsőt cserélni.
S hogy este se maradjunk furcsaság nélkül, jött Zoran (a másik báros-pincér), de ő sem bírta ki félreérthetetlen üvegcsörömpölés nélkül. Netezés közben egyszer csak azt hallottunk hogy, hangos kiáltás, szilánkzörgés, majd röhögés. Természetesen ő is eldobott mindent, ami a keze ügyébe került. Tehát ma jobban járt az, aki messzire elkerülte a személyzetet és a hüttét. A közelünkben ugyanis senki nem volt biztonságban. Az ügyetlenkedést, viszont a vidámság kompenzálta. :-)
