Felhők hátán álmodozni

Letelt a 9. (Rolinak a 10.) munkával töltött nap. Szabadnapról nincs hír. Nehezen emészthető tény, hogy mindenkinek a neve be van írva a naptárba a hétre, csak a miénk nincs. Tehát esélyes, hogy tovább halmozódik a pihenés nélkül töltött idő. Ez van. Most ezt sorolta a gép. Amúgy már napok óta wifi-lázban égünk. Több munkatársunktól is azt hallottuk, hogy a héten vagy jövő héten kiépítik idefent a hálózatot. Ami azt jelentené, hogy minden este akár a szobából is tudnánk kapcsolatot teremteni Magyarhonnal. Bevallom, baromi jó lenne. Szóval remélhetőleg tényleg lesz belőle valami. Így kicsit unalmas, hogy a netstickünk nem működik, a telefonon sincs mindig térerő és a tévében is csak meséken élünk. (Egy jó filmet sem adtak még az itteni csodás osztrák csatornákon). Fogynak a kihozott újságok is, kezd beszűkülni a kulturális terünk. A valós térről nem is beszélve. A szabadnap óta ki sem jutottunk a házból. Mivel mindennap este végzünk, ezért esélyünk sincs levegőzni. Sötétedés után amúgy sem tanácsos kint tartózkodni, mert egyrészt az orráig sem lát az ember és van néhány szakadék is a környéken. Másrészt a hótolók (avagy itteni nevükön a bully-k) folyamatosan serénykednek a lejtőkön és bizonyára nem lehet túl kellemes érzés, ha elütik a domboldalon téblábolót. Szóval kicsit olyan, mintha börtönben lennénk. Persze nem kell aggódni értünk, jól tartanak bennünket és még pénzt is kapunk a bezártságért.. :-) S ha már itt tartunk, a héten kell utalnia a főnöknek a fizetéseket. Juhúú! Egy kicsivel közelebb a célhoz.