Süvít a szél, tombolnak az elemek. Kint a hegytetőn 200 km/h-s erősségű vihar tombol. A liftek állnak. Pontosabban begyűjtötték őket az állomásokon. Se fel, se le. Hurrá! J Sturm-tag, azaz viharnap van. A főnök ilyenkor morcos, mi meg örülünk. Ami neki bevételkiesés, az nekünk nyugi. Nincs sítalppal beeső vendég. Csak, akik a házban vannak. Bár ők nem zavarnak túl sok vizet, nekik csak reggelit és vacsorát kell adni, ami egye fene belefér. Szerencsére olyan helyen vagyunk, ahol lavina még nem nagyon fordult elő, szóval akinek hiányoznánk, az se kell, hogy aggódjon, ilyen veszély nem fenyeget. Viszont fennáll az édesség és csokoládé mérgezés gyanúja. Mióta kijöttünk, csak úgy tömjük magunkat az isteni eledelekkel. A többi dolgozóval együtt közösen kaptunk egy csomó bonbont (persze jobbféléket, Mini-Mars, MilkyWay, ilyen Bonbonetti féleség, Raffaello, „MogyorósCsók” stb.) a vendégtől, aminek valljuk be nehéz ellenállni. Ám elhízni azért nem fogunk. Bőven lefutjuk a kalóriabombákat.
Mivel a mindennapos feladatainkat megoldottuk, így 13.00 és 16.30 között pihenőt kaptunk. Ezt máskor is el tudnánk viselni. J Könnyebb lenne végigcsinálni a napokat, ha mindig meglenne a szieszta-szünet. Persze nem akarok álmodozni, mert a valóság utána nehezebben emészthető. Reggel 7.30-tól este 19-20.00-ig ugyanis szinte mindig dolgozunk. A minimális reggeli és ebédidőt kivéve. Vacsorázni munka után szoktunk nyugisan. Az, hogy mindig mindent ehetünk, ami a házban fellelhető, sokszor elég nehézzé teszi a döntést. Grillcsirkét, salátákat, császármorzsát, desszertet? Az ételek többsége finom és érdemes őket kipróbálni, ám a kivétel erősíti is a szabályt. Eddigi tapasztalat alapján a levesekkel kár kísérletezni, mert íztelenek, illetve az általuk gulyáslevesnek aposztrofált löttynek sincs túl sok köze a Magyarhonban készült igazihoz.
S hogy mi a helyzet a szabadnapokkal? Na igen, azokat mindig mindenki jobban várja, mint a Messiást. J Hetente jár egy, ám nem mindig ugyanazon a napon. Ez azt jelenti, hogy amíg az egyik héten lehet, hogy hétfőre vésik fel az ember nevét a naptárba, addig a következő héten kitolódhat akár szombatra is a pihenő. Így egyből nem is 6 napot kell egyben ledolgozni, hanem 12-t. Érdekes világ ez, de aki külföldi munkavállaláson töri a fejét, az jobb, ha előre tisztában van ezzel, mert sokkal rosszabb helyben sokkolódni a hihetetlennek tűnő munkaidőn. Valószínűleg Ausztria egész területén bevett gyakorlat a hasonló típusú időbeosztás (másoktól is hallottam, hogy ők is ilyen rendszerben dolgoznak), bár bizonyára ki lehet fogni fix szabadnapos helyeket is.
